Kordonok a színfalak mögött

Csillagok alatt
utcakövek -    
Zöldből fakadt
sárga levelek
Kén száll ide,
ez az örökség.

Patkány suttogás
gyermeki,
vállamon a folt
súlyát nem teszi.
Sárgulok én is,
beköszönt az ősz
a nyulak szigetére.

Maroknyi homok
a porból kapart alom,
fejem ezentúl eme
kopott párnára hajtom.

Távol bölcsőm rekedt hangjától
Távol vérem gondjaitól,
Messze eddigi életemtől,
Csendes zugban, védelemben.

Szobám rácsos ablaka,
S nyakam köré tekeredett viták
véget nem érő hada
megszűnik. Nincs többé.

Édes álomra hajthatom fejem,
egy rövid ideig végre önmagam lehetek.